Művészet és társadalomtudomány együttműködése a posztnormál tudományfelfogás keretein belül: backcasting kutatási eredmények egy interaktív színházi kalandjátékban

A posztnormál tudomány felfogása mentén kutató társadalomtudósok folyamatosan keresik azokat a megoldásokat, amelyek egyrészt a társadalom különböző szereplőinek megértésével, másrészt bevonásával, harmadrészt pedig széles körű elérésével tudnak feltárni társadalmi összefüggéseket és lehetséges megoldásokat a hozzájuk kötődő problémákra. Szintén céljuk a problémák felderítése kapcsán olyan társadalmi változások elindítása, amelyek kívánatosnak tartott irányokba vezetnek. Jelen cikk egy olyan együttműködés tapasztalatait mutatja be a társadalomtudomány és a művészetek között, amely a posztnormál tudományfelfogás alapján képes elmélyíteni az adott problémáról kialakult megértésünket, feltárni a lehetséges megoldások természetrajzát, valamint elérni egy szélesebb közönséget, annak érdekében, hogy a szükséges változások elindulhassanak. Az eredeti kutatás a fordított jövőkutatási módszert, a backcastingot hívta segítségül annak kiderítésére, hogy hogyan működhetnének fenntarthatóan és felelősen a gazdasági szereplők. Míg a backcasting kutatás eredményei önmagukban is érdekesek, a hagyományos tudományos publikációkon túl a kutatók azt is szerették volna látni, hogy mit tudnak egy színtársulat tagjai kezdeni a nyers adatokkal, és a létrejövő „nagy-közönség” számára is érthetővé tett kutatás milyen hatást érhet el. A kísérletből végül a Tünet Együttes interaktív színházi kalandjátéka jött létre, ahol a kutatás eredményeit az alkotók értelmezték, lefordították, és egy elgondolkodtató művészeti élménnyé alakították. Az együttműködés tapasztalatainak tudományos szintű feldolgozása és bemutatása bepillantást nyújthat abba, hogy milyen lehetőségek rejlenek a színház és a társadalomtudományi kutatások összefogásában

A kutatási módszerek szociológiája = Sociology of research methods

A kutatás 3 kérdésre irányult: a másodelemzés térhódítása csökkenti-e a kutatások elméleti megalapozottságát? Milyen időbeli változások és országok közötti különbségek mutathatók ki a különféle kutatási stratégiák és adatelemzési módszerek alkalmazásában? Milyen összefüggés van a szociológiai műhelyek kutatási stílusa és publikációs kultúrája között? Az első két kérdésre a Szociológiai Szemlében (SzSz), az American Sociological Review-ban (ASR) és az American Journal of Sociology-ban (AJS) 1960 és 2003 között megjelent 1331 cikk, a harmadikra pedig 54 amerikai szociológiai tanszék vizsgálata révén igyekeztem válaszolni. Eredmények: A másodelemzés nem feltétlen vezet az elméleti szempontok elsikkadásához, sőt segítheti is egy elméletellenőrzésre törekvő kutatási gyakorlat terjedését. Az ASR-hoz és AJS-hez képest a SzSz-ben kisebb az empirikus, az elméletellenőrző és a másodelemzésen alapuló cikkek aránya; több viszont az extenzív elsődleges adatgyűjtésen alapuló publikáció. A kutatás elméletellenőrző jellege az ASR-ban feszes, erősen kvantitatív, módszertanilag homogén stílussal párosul, az AJS-ben a cikkek hosszabbak és módszertanilag sokszínűbbek. A SzSz az ASR és az AJS között, picit talán az előbbihez közelebb helyezkedik el, amiben viszont mindkettőtől élesen különbözik, az az elméletellenőrző kutatások alacsony aránya. A különböző kutatási stílusokhoz különböző publikációs kultúrák kapcsolódnak: a kvantitatív stílushoz a cikk, a kvalitatívhoz pedig a könyv. | The research focused on three issues: Does the spread of secondary analysis lead to a lack of theoretical basis in social research? What kind of differences are there between Hungarian and American sociology journals in terms of the research strategies and statistical methods authors use in their papers? Does the research styles characteristic of sociology departments affect their publication cultures? To answer these questions, I analyzed more than one thousand papers published in the American Sociological Review (ASR), the American Journal of Sociology (AJS) and the Szociológiai Szemle between 1960 and 2003 and collected data on 54 U.S. sociology departments. Main results: Secondary analysis does not necessarily lead to atheoretical research; it can even strengthen the theoretical basis of empirical studies. Compared to ASR and AJS, Szociológiai Szemle publishes a smaller number of empirical papers; papers are more descriptive and exploratory in nature; authors are less likely to use secondary analysis and are more likely to rely on extensive primary data collection. Papers in ASR are more homogeneous in terms of methodology and conform more to the ?normal science? style typical of the physical sciences than do papers in AJS. Research style affects publication culture: members of quantitative departments tend to publish articles, while those of qualitative departments tend to publish books

A Waldorf-pedagógia ismeretelméleti háttere és a Waldorf-iskolák szemlélete az infokommunikációs technológiával összefüggésben

Various theories and empirical studies dealing with the didactics of the institutional and non-institutional use of media, with its effects on personal development and on academic performance. The majority of these theoretical and empirical research studies highlight positive effects in this respect, whereas some find negative ones (Fallahi, 2011; Livingstone, 2012; Pszichológiai Szemle 2016, 71/1; Zsolnai, 2017; Biró, 2017; Dávila, Casabayó, & Rayburn, 2018; Lorenzo & Trujillo, 2018; Iskolakultúra 2019, 29/4-5; Faragó, 2019). While in mainstream education, we can see a great deal of effort going into incorporating the use of modern technology in the classroom, some institutions limit or even refuse using it. In this study, we are aiming at investigating the possible reasons for the critical attitude (https://bit.ly/2X5XlpW; Péter, 2015) towards ICT tools and media exposure in general in Waldorf schools and in Waldorf pedagogy. Examining the epistemological background of Waldorf schools and their presence in Hungary will provide us with support in the subject.Számos elméleti és empirikus munka foglalkozik az infokommunikációs technológia és média intézményes keretek közötti és iskolán kívüli didaktikájával, a tanulás eredményességét és a személyiségfejlődést érintő hatásaival. Az elméleti és empirikus kutatások nagyobb része e vonatkozásokban pozitív, kisebb része kritikus megállapításokra jut (Pszichológiai Szemle 2016, 71/1; Zsolnai, 2017; Biró, 2017; Dávila, Casabayó, & Rayburn, 2018; Iskolakultúra 2019, 29/4-5; Faragó, 2019). Miközben a köznevelés területén jellemzően folyamatos és erőteljes a törekvés az eszközhasználat tanulási folyamatba történő bevonására, léteznek intézményes példák az eszközhasználat korlátozására, esetleg teljes elutasítására is. Jelen tanulmányban arra vállalkozunk, hogy megvizsgáljuk a Waldorf-pedagógia és Waldorf-iskolák IKT-használathoz, általában a „képernyőhöz” történő kritikus hozzáállásának (https://bit.ly/2X5XlpW; Péter, 2015) lehetséges okait. Ehhez nyújt segítséget a Waldorf-pedagógia ismeretelméleti hátterére és a Waldorf-iskolák magyarországi jelenére történő rátekintés